Észak-amerikai profi baseball bajnokság.

---

A Boston Red Sox és a Chicago White Sox sorozatának második mérkőzésén a hazai csapat újabb győzelme mellett az is reális várakozásnak tűnik, hogy a Red Sox legalább kétfutásos különbséget alakítson ki. Boston az első összecsapáson 14–2-es győzelmet aratott, és nem egyszerűen kihasznált néhány védelmi hibát vagy szerencsés helyzetet, hanem az első inningtől kezdve uralta a találkozót. A Red Sox kétszer is hatfutásos támadást épített fel, összesen négy hazafutást ütött, és gyakorlatilag esélyt sem adott ellenfelének arra, hogy szorossá tegye a mérkőzést.

A 14 megszerzett futás természetesen nem jelenti azt, hogy egy nappal később is hasonló különbség várható. A baseballban különösen veszélyes kizárólag az előző eredményből kiindulni, és Sean Burke lényegesen nehezebb feladat elé állíthatja a bostoni ütősort, mint Davis Martin tette a sorozatnyitón. Az első találkozó ugyanakkor tökéletesen megmutatta a két csapat közötti jelenlegi különbséget: Boston ütősora szinte minden pontján veszélyt jelent, míg a White Soxnak jóval több sikeres megmozdulásra van szüksége egy komolyabb támadás felépítéséhez.

A Red Sox támadójátéka hetek óta a liga egyik legjobb formáját mutatja. A csapat sorozatban hat mérkőzést nyert meg, az All-Star-szünet óta pedig 18 találkozójából 15-öt behúzott. Ez már nem egy rövid, két-három meccses fellángolás, hanem egy hosszabb periódus, amelyben a bostoni ütők folyamatosan magas szintű teljesítményt nyújtanak. A Dodgers elleni söprés után a Chicago elleni nyitányon sem lassítottak, pedig egy hosszú és érzelmileg is jelentős sorozat után könnyen következhetett volna visszaesés.

Boston egyik legnagyobb erőssége jelenleg az ütősor mélysége. A sorozat első mérkőzésén hét különböző játékos zárt legalább két ütéssel, miközben a futások sem kizárólag a lineup első néhány helyéről érkeztek. Ez azért különösen fontos, mert így az ellenfél dobója nem tud egyszerűen megkerülni egy vagy két kiemelkedő ütőt. Ha sikerül semlegesítenie a sorrend elejét, a középső és az alsó szakasz akkor is képes továbbvinni a támadást.

Sean Burke személyében ugyanakkor Chicago olyan kezdődobót küld a dombra, akit hiba lenne a sorozatnyitó eseményei alapján lebecsülni. A jobbkezes 3,19-es ERA-val, 1,12-es WHIP-pel és 130 strikeouttal rendelkezik, vagyis a White Sox egyik legmegbízhatóbb dobója. Burke nemcsak a kontaktot képes korlátozni, hanem megfelelő helyzetekben befejező dobással is rendelkezik, így Boston ütőinek nem szabad túlzottan agresszívan megközelíteniük az első inningeket.

Burke jó teljesítménye miatt könnyen elképzelhető, hogy a második mérkőzés első fele szorosabban alakul, mint a keddi találkozó. Boston számára azonban nem feltétlenül az lesz a cél, hogy már az első inningben megtörje a chicagói kezdőt. Sokkal fontosabb lehet a dobásszám folyamatos növelése, a hosszú ütőpárbajok kialakítása és az, hogy Burke minél gyakrabban legyen kénytelen futókkal a bázisokon dolgozni.

A Red Sox ütősora jelenleg kifejezetten jól bünteti azokat a dobókat, akik hosszabb időn keresztül nem tudják lezárni az inningeket. Egy-egy séta, elrontott 0–2-es dobás vagy két kiesés után engedett single könnyen lavinát indíthat el. A sorozatnyitón is ezt lehetett látni: Boston nem elégedett meg egy kisebb előnnyel, hanem minden megnyíló lehetőséget megpróbált további futásokra váltani.

A Fenway Park sajátosságai szintén kedvezhetnek a bostoni támadójátéknak. A hazai ütők jól ismerik azokat a szögeket és távolságokat, amelyek mellett egy máshol egyszerű kiesést jelentő labdából dupla vagy extra bázisos ütés születhet. Burke számára ezért nemcsak a hazafutások elkerülése lesz fontos, hanem az is, hogy lehetőleg kevés kemény kontaktot engedjen a Green Monster irányába.

A kezdődobók párharcában Sonny Gray jelenti Boston legfontosabb biztosítékát. A tapasztalt jobbkezes 12 győzelem mellett mindössze két vereséget szenvedett, miközben 2,78-as ERA-val dolgozik. Gray nem minden mérkőzésén dominál kiemelkedő strikeoutszámmal, de általában jól kezeli a kritikus helyzeteket, és ritkán engedi, hogy egy rossz inning teljesen kicsússzon az irányítása alól.

Gray legnagyobb értéke ezen a találkozón a kiszámíthatóság lehet. A White Sox a sorozatnyitón több inningben is juttatott futót a bázisokra, de ezeket a helyzeteket csak két futásra tudta váltani. Gray ellen hasonló pazarlás könnyen végzetes lehet, mert Boston kezdődobója rendszerint jól változtatja a dobások sebességét és helyét, amikor futók kerülnek pontszerző pozícióba.

Chicago támadósora nem veszélytelen, ezért Gray számára elsősorban az ingyenes bázisok elkerülése lesz fontos. A White Sox ütői rendelkeznek megfelelő erővel ahhoz, hogy egy rosszul elhelyezett gyorslabdát vagy fennmaradó breaking ballt megbüntessenek. A vendégek azonban kevésbé tűnnek alkalmasnak arra, hogy inningről inningre ugyanolyan nyomást gyakoroljanak, mint Boston.

Ha Gray kevés sétát oszt ki, és az első ütőket megfelelő arányban kiejti, Chicagónak több egymást követő kemény kontaktot kellene kialakítania a futásszerzéshez. Ez lényegesen nehezebb feladat, mint Boston helyzete, ahol a lineup szinte minden pontján található olyan játékos, aki bázisra tud kerülni vagy egyetlen ütéssel több futót is hazajuttathat.

A több mint egyfutásos bostoni győzelem szempontjából a középső inningek lehetnek meghatározóak. Burke várhatóan az első körökben képes lehet kordában tartani a Red Sox ütőit, de minden újabb találkozás növeli Boston alkalmazkodási lehetőségeit. A második és harmadik ütőkörben a hazai játékosok már jobban érzékelhetik, hogy Burke mely dobásaira támaszkodik hátrányban, milyen módon próbál strikeoutot szerezni, és milyen irányba lehet ellene biztonságosabban támadni.

Amennyiben Boston az ötödik-hatodik inning környékén akár csak egy-két futásos előnyt alakít ki, Chicago nehéz helyzetbe kerülhet. A White Sox ekkor kénytelen lehet agresszívebben támadni Gray vagy a bostoni váltódobók dobásait, ami több gyors kieséshez és kedvezőtlen ütőszámláláshoz vezethet. A vendégek számára különösen veszélyes lenne, ha a mérkőzés végén már egyszerre kellene ledolgozniuk a hátrányt és megakadályozniuk Boston újabb biztosító futásait.

A sorozat eddigi és korábbi mérkőzései is Boston fölényét jelzik. A Red Sox júliusban Chicagóban mindhárom találkozót megnyerte, most pedig a Fenway Parkban is 14–2-es sikerrel kezdett. A négy győzelem természetesen nem garantálja az ötödiket, de azt jól mutatja, hogy a White Sox eddig nem találta meg azt a játékmódot, amellyel tartósan képes lenne megakasztani Boston támadógépezetét.

A keddi kiütés után Chicago várhatóan jóval koncentráltabb teljesítménnyel jelentkezik, és Burke miatt nem lenne meglepetés, ha az első négy-öt inning szoros maradna. A White Soxot azonban egy jó kezdődobás önmagában még nem feltétlenül menti meg. A vendégeknek Gray ellen is eredményesnek kell lenniük, majd a mérkőzés későbbi szakaszában meg kell akadályozniuk, hogy a bostoni ütősor újra komolyabb különbséget építsen fel.

Boston mellett összességében több egymást erősítő tényező szól: a jobb aktuális forma, a mélyebb és veszélyesebb ütősor, Sonny Gray megbízhatósága, valamint a hazai pálya előnye. Burke várhatóan nagyobb ellenállást tanúsít majd, mint amivel a Red Sox a sorozatnyitón találkozott, de kilenc inning egészét vizsgálva továbbra is Boston rendelkezik több lehetőséggel a mérkőzés irányítására.

A legvalószínűbb forgatókönyv szerint Chicago az első szakaszban versenyben maradhat, Boston azonban fokozatosan növelheti a nyomást, és a középső vagy késői inningekben kialakíthatja a döntő különbséget. Gray jó eséllyel kevesebb futást enged, mint Burke és a chicagói bullpen együtt, miközben a Red Sox ütősora jelenlegi formájában négy-öt megszerzett futásra egy erősebb kezdődobó ellen is képes lehet.

Mindezek alapján nemcsak a Boston Red Sox újabb győzelme várható, hanem az is reális, hogy a hazai csapat legalább két futással múlja felül a Chicago White Soxot. Egy 5–2, 5–3 vagy 6–3 körüli bostoni siker jól illeszkedne a várható mérkőzésképhez: Burke egy ideig stabilizálhatja a vendégeket, de Gray dobóteljesítménye és a Red Sox támadósorának mélysége hosszabb távon egyértelmű különbséget teremthet.

Az Élő Pontok írásbeli engedélye nélkül a tartalom egészének, vagy bármely részének bárminemű másolása és sokszorosítása tilos!

Skálázásra szolgáljon, hogy a táblázatban található opció „B” közepes osztályzatot kapott.